Ha a beosztott a normál munkaidőben nem végez a feladataival, gyakran kénytelen túlórázni, ezt hívjuk rendkívüli munkavégzésnek. De mennyit kap a túlórázó és mik a kötelezettségei a túlórázókat alkalmazó főnöknek? Fontos tudni, hogy a netezés nem túlóra.

A munka törvénykönyve pontos definícióval szolgál a rendkívüli munkaidőről, magyarul a túlóráról. A 107-es paragrafus azt mondja ki, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőn felüli elszámolási időszakot meghaladó munka rendkívüli munkaidőnek számít. Erről nem kell írásban megegyezni, csak, ha a munkavállaló ezt kifejezetten kéri. Ha rögzítik, csak a túlóra kezdetét, végét és a munka tényét kell leírni. Ma már nem kell rendkívüli indok a túlmunkára, a korábbi törvénnyel ellentétben.

Mikor kötelező a túlóra?

A munkaadó bármikor elrendelheti a rendkívüli munkavégzést, azaz a túlórát. A beosztottnak kötelező ennek eleget tennie, kivéve, ha a főnök ezt az adott éves kereten felül tette meg, vagy rendszeresen erre utasítja munkavállalót. Hogy mi számít rendszeresnek, arról nem ír a munka törvénykönyve. A munkavállaló terhességétől a gyermek három éves koráig sem rendelhető el a túlóra. A gyermekről egyedül gondoskodó alkalmazott sem kaphat túlmunkát, egészen a gyermek 3 éves koráig. Az egészségkockázat szintén kizáró tényező.

A túlóra korlátai és a pótlék értéke

A munka törvénykönyve meghatározza, hogy ha valakinek 24 órás a munkaideje, akkor évente maximum 250 óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el a munkáltató. Természetesen, ha év közben érkezett a munkavállaló, akkor arányosítani kell. Ezek tények, ahogy az is, hogy a pótlék mindenképp jár a túlmunkáért, ahogy szabadidő is. Ezek mértéke azonban már munkáltatótól függ. Ha a túlóra pótlék értékét mégsem adja a főnök, akkor a munkavállaló bíróságra mehet: 3 évre visszamenőleg fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Neki kell bizonyítani, hogy a túlórával -addigra már vélhetően csak egykori – főnökének az érdekeit szolgálta.

A facebookozás nem túlóra

Az a tény, hogy valaki hivatalos munkaideje után a munkahelyén tartózkodik, nem jelenti, hogy túlórázott. Bizonyítani kell tehát, hogy ebben az időben tényleges munkavégzés történt, méghozzá a munkáltató céljainak megfelelően. Ha tehát valaki internetezni és facebookozni maradt bent a munkahelyén, és azért, hogy ne kelljen fűteni otthon, akkor ő nem számít túlórázónak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb bírósági ügy abból adódik, hogy a a munkáltató nem fizette ki a bérpótlékot.