Az áfaelszámolás speciális formája a pénzforgalmi elszámolás. Az adózó az áfa teljesítési időpontoktól eltérően teljesíti fizetési kötelezettségét.
A pénzforgalmi elszámolásnál az adózó az áfafizetési kötelezettségét az ellenérték jóváírásakor vagy kiegyenlítésekor teljesíti.
Miben más a pénzforgalmi áfaelszámolás?
A termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után a fizetendő áfát az ellenérték jóváírásakor kell megfizetni, a beszerzés vagy szolgáltatás igénybevétele után pedig az áfalevonás a kiegyenlítés után lehetséges.
Ki választhat pénzforgalmi áfát?
Nem mindegyik adózó számára elérhető azonban ez az elszámolási mód. Kik választhatják:
- a kkv-törvény rendelkezései szerint az adott év első napján kisvállalkozás vagy annak minősülhetne, ha a kkv-trv hatálya alá tartozna
- gazdasági célból belföldön letelepedett, letelepedés hiányában lakóhelye/tartózkodási helye van belföldön
- nem állhat csődeljárás, felszámolási eljárás alatt
- az adózó összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített, megtérítendő ellenérték adó nélküli éves szinten összeadott összege a tárgyévben és a megelőző naptári évben sem haladja meg a 125 millió forintot.
Kinek előnyös a választás?
A pénzforgalmi áfaelszámolás választását likviditási okok vezérelhetik. A cégeknek fontos, hogy mindig rendelkezésre álljon a működéshez szükséges pénzösszeg. Egy magas hozzáadott értékkel működő termelésnél ez magas áfaösszeget jelent.
Ha egy vállalkozásnak egy adott hónapban több millió forint áfát kell kifizetnie, de a számla szerinti teljesítés csak hosszabb, 60 napos fizetési határidővel történik, akkor egy alacsonyabb bankszámlaállomány esetén likviditási gondok merülhetnek fel. Ilyenkor célszerű a pénzforgalmi áfaelszámolást választani, amennyiben a feltételek adottak.
A részletfizetés is népszerűbb lehet ilyenkor, ugyanis az áfát is ennek ütemében kell megfizetni.
Milyen hátrányai vannak a pénzforgalmi áfának?
Azoknál az adózóknál, akik kapcsolatba kerülnek a pénzforgalmi elszámolást választó adózókkal, hátrányok is felmerülhetnek.
Az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani. A vevő akkor helyezheti tehát levonásba az áfát, ha kiegyenlítette a számlán található összeget.
A pénzforgalmi elszámolás tehát extra adminisztrációs terhet jelent a vevőnek, szállítónak. A vevő esetében külön nyilvántartás szükséges a különböző adózási módot választó adóalany partnerek ügyleteire.
A választás feltételeinek körülményeit folyamatosan ellenőrizni kell.
Azon adózónak, aki ezt az elszámolást választja, minden számláján fel kell tüntetnie a „pénzforgalmi elszámolás” megjegyzést. Amennyiben elmarad a kifejezés feltüntetése, az adott ügyletre nem lehet alkalmazni ezt az elszámolást.
Közösségen kívüli ügyleteknél, vagy közösségen belüli ügyleteknél nem lehet alkalmazni a fordított adózást és a területi hatályon kívüli szabályt sem, bejövő oldalon csak akkor vonható le az áfa, miután kiegyenlítésre kerültek.
