Az online felületeknek köszönhetően sokakat érintő kérdés lett a magánszemély adózása egyes ingóságok értékesítése után. Az ingó vagyontárgyak értékesítése esetén évi 600 ezer forintos bevételig nem kell adózni a jövedelem után.

Az szja-trv. alapján ingóság minden, ami nem ingatlan, kivéve a fizetőeszközt, értékpapírt és a földterületről értékesített termést.

Magánszemély adózása a magánszemély alkotó tevékenységével létrejött ingóságoknál

A magánszemélyek ingóságok értékesítésére vonatkozó speciális szja szabályok nem alkalmazhatóak akkor, ha az ingó dolog létrejöttében a magánszemély alkotóként részt vett. Ekkor ugyanis az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Itt nem egy egyszerű termékértékesítésről van szó, hanem a magánszemély saját munkájának eredményét adja el, lényegében az eladó egy új terméket hozott létre.

Magánszemély adózása – bevétel megállapítása

Ingóértékesítés alatt az szja törvény szerint azt értjük, amikor vásárolt, örökölt, ajándékba kapott ingóságainkat továbbadjuk. Ekkor az sem változtat a jövedelem jogcímén, ha apró javítás történt időközben az eszközön.

Bevételnek minősül minden, amit az ingó vagyontárgyért cserébe kap a magánszemély. Lehet cseretárgy is, vagy az apportként adott ingóságnál a társasági szerződésben megadott érték. A törvény csak a piaci értékig sorolja ide a bevételt. Amennyiben a kapott érték ennél több, akkor a felettes bevételrész a magánszemély egyéb összevonás alá eső jövedelme lesz. Különösen jellemző ez a vagyoni hozzájárulás apport bevitelével történő teljesítésekor.

Az ingó vagyontárgyak értékesítése esetén évi 600 ezer forint bevételig nem kell adózni a jövedelem után. Ekkor bevallást sem kell készíteni. Ha ezt meghaladja az éves bevétel, akkor a teljes éves bevételből számított jövedelemre meg kell fizetni a személyi jövedelemadót.

Magánszemély adózás – jövedelem megállapítása

A bevételből levonhatóak bizonyos igazolt költségek:

  • megszerzésre fordított összeg,
  • a megszerzés vagy az értékesítés során felmerült egyéb kiadás,
  • az értéknövelő beruházás költsége.

Megszerzésre fordított összeg megállapítása

A levonható költségtételek közül a legjelentősebb többnyire a megszerzésre fordított összeg. Ide sorolhatóak a következő tételek:

  • bizonylat szerinti érték (bizonylat lehet például számla, adásvételi szerződés),
  • külföldről hozott tárgynál a vámkiszabás alapjául szolgáló érték,
  • öröklés esetén a hagyatéki leltár szerinti érték,
  • ajándéktárgynál az illetéket kiszabó adóhatóság által megállapított illetékalap, vagy a szerzéskori piaci érték,
  • az áfa-trv. szerinti műalkotás, régiség ajándékozással történő szerzése setén az átruházásból származó bevétel 75%-a, vagy az az igazolt összeg, amelyet az ajándékozó magánszemély megszerzésre fordított összegnek tekinthetne,
  • ha a szerzéskor adóköteles jövedelem keletkezett, akkor az adóköteles jövedelem összege (például egy munkahelyi ajándékként kapott drága ékszer, karóra).

A fenti eseteken túl elképzelhető az is, hogy nem állapítható meg a szerzésre fordított összeg. Ilyenkor az értékesítésből származó bevétel 25%-át kell jövedelemnek tekinteni. További költségek érvényesítésére azonban ilyenkor nincs mód.

Egyéb igazolt kiadások

A megszerzéssel, értékesítéssel összefüggő kiadások nincsenek nevesítve a törvényben. Ilyenek lehetnek: illeték, vám, aukciós értékesítés díja, hirdetés feladás költsége. Lényeges, hogy a kiadás igazolható legyen.

Értéknövelő beruházás összege

Értéknövelő beruházásként a szokásos piaci értéket növelő ráfordítást kell tekinteni (például egy kerékpár feltuningolása, gépjármű ablakainak fóliázása).  Az állagmegőrzésre fordított kiadás akkor tekinthető értéknövelő beruházásnak, ha az átruházást megelőző 12 hónapon belül történt és a bevétel 5%-át meghaladó mértékben történt meg az eredeti használhatóság megőrzése, helyreállítása.