A részmunkaidős dolgozó szabadságát sokszor tévesen úgy értelmezik, hogy a munkavállaló csak arányosan jogosult arra. Az Mt. azonban nem különbözteti meg a munkavállalókat a kapott szabadság napjainak tekintetében attól függően, hogy rész- vagy teljes munkaidőben dolgoznak-e.

Egyenlőtlen munkarend – részmunkaidős dolgozó

Ha a munkavállalókat egyenlőtlen munkarendben foglalkoztatják, a szabadság kiadása két módon lehetséges:

  • a munkáltató munkanapokban tartja nyilván és adja ki a szabadságot, és a hét minden napját munkanapnak veszi, kivéve a heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napot
  • órákban számolja a szabadságot a munkáltató.

Az első esethez egy példa: Ha a napi 4 órát úgy dolgozza le egy munkavállaló, hogy 8 órát dolgozik az egyik héten 2 napig, míg a másikon 3 napig, akkor ő ezen az 5 napon dolgozza le a két heti munkaidejét. Itt a részmunkaidős dolgozónak a két hétre jár szabadság, nem csak az 5 napra. A fennmaradó 5 nap ugyanis nem pihenőnap és nem munkaszüneti nap.  A szabadságnapot a részmunkaidős dolgozó napi munkaidejével kell elszámolni, és nem kell azt figyelembe venni, hogy hány órára lett volna beosztva a távol töltött szabadságnapokon.

A szabadságot azonban órában nem lehet kiadni, csak napokban. Ha csak havonta egy napon dolgozik a munkavállaló 4 órát, akkor ez napi 0,2 óra munkát jelent. (4óra ÷ 4hét ÷ 5nap = 0,2) Ha szabadságot venne ki az egyik ilyen munkanapra, az 4 óra ÷ 0,2 = 20 napnak felel meg. Amennyiben 40 napnál kevesebb szabadsága van az adott évben a dolgozónak, akkor csak egyetlen napot tud kivenni, hisz egy ilyen beosztás mellett csak tört nap maradna a második.

Órákban számolt szabadság a részmunkaidős dolgozónál

A második szabadság elszámolási mód, amikor órákban számol a munkáltató. Ilyenkor úgy adják ki a szabadságot, hogy a munkavállaló a beosztásával azonos időtartamra mentesül a rendelkezésre állási illetve munkavégzési kötelezettség alól. A szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával azonos óraszámban tartják nyilván. Ilyenkor a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni. Ebben az esetben úgy kell tekinteni a szabadságra, hogy a dolgozó annyi órát teljesített, mint amennyi órára a beosztás szerint köteles lett volna. Ezekre az órákra kell távolléti díjat is számolni.

Ha nincs munkaidő beosztás, akkor a szabadság kiadásakor az általános munkarendre és a napi munkaidőre kell tekintettel lenni.

A dolgozónak járó szabadságos napok kiszámításakor a dolgozót megillető szabadság munkanapokban kifejezett mértékét szorozzuk a dolgozó munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével. Tehát ha 22 nap szabadsága van a dolgozónak, és 8 órában foglalkoztatják, akkor 22 x 8 óra szabadsággal rendelkezik. Ha részmunkaidős dolgozó szabadságát számoljuk, és továbbra is a havi 1 napon végzett 4 órás munkát vesszük alapul, akkor 22 x 0,2 = 4,4 óra szabadsága van a dolgozónak, ami 1 napi munkavégzés és még marad 0,4 óra.

Munkáltatói döntés évente egyszer

A munkáltatónak már az év elején döntenie kell arról, hogy melyik módszer mellett teszi le a voksát a fentiek közül. A döntés a naptári évre szól, az éven belül nem változtathatja meg.

A munkavállalók között azonban különbséget tehet, és eltérő elszámolási módot is alkalmazhat.