A nyár a legtöbb vállalkozásnál a szabadság kiadása miatti problémák sorát is jelenti. Nemcsak a dolgozók, de sokszor a HR-esek sincsenek tisztában olyan kérdésekkel, hogy kiadható-e próbaidő, vagy felmondási idő alatt a szabadság, illetve hogy egy nyugdíjas munkavállalónak jár –e és mennyi szabadság.

Próbaidő alatt kiadott szabadság

A munkáltatónak évente 7 napot a dolgozó kérése szerinti időpontban kell kiadnia, maximum 2 részletben. Ezt a munkaviszony első három hónapjára nem kell alkalmaznia, próbaidő kikötésétől függetlenül. Ha június 1-én lép be a dolgozó egy munkahelyre, akkor bizony számolnia kell azzal, hogy hiába jelzi szabályosan, 15 nappal korábban a munkáltató felé, hogy szabadságra menne, nem kötelesek kiadni részére azt.

Szabadság csak munkavégzési kötelezettség alatt!

Olyan időre nem lehet szabadságot kiadni, amikor nem terheli munkavégzési kötelezettség a munkavállalót. Azon időszakok alatt, amikor mentesül a dolgozó a munkavégzési kötelezettség alól, nem adhatnak ki részére szabadságot. Így például felmentési időszak alatt nem adható ki, de a felmondási idő egyéb tartama alatt igen.

Ha nyáron nem enged a munkáltató…

Előfordulhat a munka szezonalitása miatt, hogy júniustól augusztus végéig egyáltalán nem engedi szabadságra dolgozóit a munkáltató. A szabadság kiadása feletti joga a munkáltatónak nem korlátlan, meg kell hallgatnia a dolgozót is, és ez nem puszta formaság. Az éves szabadság teljes tartamából 7 nappal a dolgozó szabadon rendelkezhet, a lényeg, hogy 15 nappal korábban kerüljön bejelentésre az igény.

Kötelező leállási idő

Ha egy cég úgy működik, hogy néhány hétre –akár a nyári hónapokban, akár karácsony tájékán- teljesen leáll, akkor a dolgozóknak szabadságot kell kiadni. Azonban előfordulhat, hogy nincs már annyi szabadsága a dolgozónak, amennyi a kötelező leállás idejére szükséges lenne, annak ellenére, hogy ezzel a ténnyel a munkáltató már év elején tervezhet, és irányíthatná így a szabadság engedélyezését. Ebben az esetben mentesíteni kell a dolgozót a munkavégzés alól, és alapbért kell számára fizetni az állásidő alatt. Fizetés nélküli szabadság alkalmazása jogsértő az ilyen esetben.

Részmunkaidős dolgozó

Az időarányosság elve nem érvényesül a részmunkaidős munkavállalóknál. Az évi rendes szabadság jár a nem teljes munkaidős alkalmazottaknak is. A szabadságnapokban nem lehet különbséget tenni, de a távolléti díj alapja a részmunkaidőre kifizetett bér lesz.

A nyugdíjas munkavállaló minden olyan járandóságra jogosult, amelyre a nem nyugdíjas dolgozó is, így a szabadságra való jogosultság sem alakul másképp.

Visszahívás szabadságról

Kellemetlen eset lehet, ha épp nyaralás közben kap telefonhívást a dolgozó, hogy másnap fel kell vennie újra a munkát. Az ilyen visszahívással azonban csak a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekéhez, vagy a működéshez közvetlenül és súlyosan érintő okhoz kapcsolódóan élhet a munkáltató. Az indokot az adott időszakban, adott körülmények között, adott tevékenységhez, működéshez, technológiához képest kell megítélni. Előre is látható munkacsúcsra szervezéssel kell felkészülnie a munkáltatónak, nem alkalmazhat ad hoc szabadságról történő visszahívást.